Hogyan kezdtem el varrni? 3 ok amiért ma varrok.
A varrás, egy pályaválasztási döntés volt
14 éves koromban érkezett el a pályaválasztás ideje. Tanulmányaimat a Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskolában kezdtem el. Akkoriban kirakatrendező szerettem volna lenni, mert mindig vonzott a divat világa, és izgalmasnak találtam a ruhák bemutatását. De hogy ezt megvalósíthassam, először érettségire lett volna szükség. Nem konzervdobozokat akartam rendezgetni, hanem gyönyörű ruhákat, így egyértelművé vált számomra, hogy a varrás felé fordulok.
Az első lépések a varrás világában
Az apám is férfiszabónak tanult, ezért otthon már volt némi alap, amire támaszkodhattam. Egy Singer varrógépet kaptam, és azonnal nekiláttam a tanulásnak. Persze nem volt minden zökkenőmentes. A kezdeti időszakban sokszor sírtam a rosszul sikerült darabok miatt, de nem adtam fel. Fokozatosan ráéreztem a varrás „ízére”, és onnantól kezdve a szenvedélyemmé vált. Azóta szinte egész életemet a varrásnak szenteltem: ruhákat terveztem,készítettem, majd később tanítani kezdtem itthon és külföldön is.
A tanítás kihívásai,szépsége
A tanítás különösen nagy öröm számomra, mert láthatom, hogyan bontakozik ki a tanulók tehetsége. Több diákom is továbbtanult, és divattervező lett belőle, ami mindig büszkeséggel tölt el. Az egyik legemlékezetesebb kihívásom egy autista fiú tanítása volt. Az ő története igazán különleges.
Egy különleges diák
Steve (22 éves) az anyukájával érkezett hozzám. Beszélgettünk, miközben ő lehajtott fejjel ült mellettünk. Néha-néha kérdezett, főleg a tervezéssel kapcsolatban, amit a maga módján nagyon szeretett csinálni. Amikor elindultak, azt mondta, eldönti, hogy velem akar-e tanulni. Valami azt súgta, hogy mellettem fog dönteni, és így is lett. Még aznap este telefonáltak, és két nap múlva már el is kezdtük a közös munkát. Mindent, amit mutattam, utánam csinált: varrtunk táskákat, ingeket, ruhákat az édesanyjának, neszeszert. Lenyűgöző volt látni a fejlődését és a sikerélményeit, amelyek nekem is rengeteg örömet okoztak.
Varrás a börtön falai között
Egy másik emlékezetes kihívás az volt, amikor az iskola, ahol tanítottam, egy különleges projekt keretében női börtönben szervezett varrótanfolyamot. Egy kolléganőmmel együtt tanítottuk a rabokat, és bár ők már ismertek néhány alapfogást, mi új ötleteket és technikákat mutattunk nekik. Egyszerűbb darabokat készítettek, de a sikerélmény ott is megvolt, mind a tanulóknak, mind nekünk, tanároknak.
Miért több a varrás, mint egy szakma?
A varrás nemcsak egy szakma, hanem egy csodálatos út az önkifejezés és a kreativitás felé. Tanulni és tanítani egyaránt fantasztikus élmény, amely mindkét fél számára sikereket és boldogságot hoz. Ezért hiszem, hogy a varrás több mint hobbi – ez valóban szenvedély.
Szép napot,Éva